Paggy! Én is boldog szülinapot kívánok életed párjának!
Igaz, hogy egy művészi kép jobb minőségű és jobban megkomponált, mint a miénk, de semmi közöm
hozzá. Azt sem tudom, hogy ki készítette, és milyen ember az illető. Különben is van egy profi
felszerelése a tudása mellé. Mi viszont tudjuk, mennyi nehézség van például Kata utcai képei mögött.
Ezért nagyra értékeljük, és vele együtt örülünk, hogy ki tudtak mozdulni a lakásból. Azt is tudjátok,
hogy egy kis faluban élek, ahol nem sok látni való van, és már azokat is megörökítettem. Tudjátok, hogy
emiatt - és nem csak emiatt - a növények és az állatok (és újabban a kaják) a konstans témáim. És
azt is tudjátok, hogy akkor tudok hozni másféle témákat, ha a tantestülettel elmegyek kirándulni, vagy
az itteni fiamékkal kiugrunk a Magas-Tátrába vagy egy szép tóhoz, vagy Lillafüredre, vagy elutazom
Angliába. Ilyenkor együtt örültök velem, hogy én is kimozdulhattam valamerre a falun kívülre. Szóval
csak azt akartam mondani, hogy ezen a helyen, a te nem túl jól sikerült képed számomra sokkal többet
jelent, és szívesebben is nézem, mint egy tök idegen művészét.
Nagyon kevés építési vállalkozóról hallottam csupa jót. Sajnos az építőipar tele van - szépen fogalmazva -
kevésbé becsületes emberekkel. Nektek szerencsétek volt a házatok felújításánál. Nagyon remélem, nem
kell nagyon sokat csalódnod a kerítéses csapatban sem. Nem szabad előre pénzt adni nekik, az a lényeg.
Az se túl jó hír, hogy borsodból származnak a melósok.
Ági! Zsuzsiban sok van az apukájából is. Arcban van hasonlóság köztünk, aztán szinte semmiben, már
ami a külsőségeket illeti. Amikor hetedikben abba a gimnáziumba került, ahová én is jártam, bár a
vezetéknevünk nem egyezett (meg a keresztnevünk se), mégis a régi tanárok közül, akik engem is
tanítottak, három is megkérdezte, hogy véletlenül nem az én lányom-e. Érdekes, én nem láttam ennyire
hasonlónak kettőnket.
A gyerekeim velem együtt élték át a házasságom nehéz időszakait. Az életünknek van egy több évig
tartó része - ami a válással végződött - amikor nagyon rossz anyagi körülmények között éltünk a volt
férjem miatt. Akkor nagyon megtanultuk, hogy mi mindenen lehet spórolni, hogy minden fillért meg
kell becsülni és be kell osztani. A csekkekre tettük félre legelőször a pénzt, utána a kosztra, és ami
maradt, abból jöhetett a többi. Megtanultak várni a sorukra, bármit kaptak, nagyon megbecsülték.
Én évekig hordtam ugyanazokat a holmikat, csak ha nagyon muszáj volt, vettem magamnak új dolgot.
Magamon spóroltam a legtöbbet. A gyerekek ezt pontosan tudják.
Ma mindegyik csodálatosan bánik a pénzzel. Nem szórják szét, mindig gyűjtenek valamire, bőséges
megtakarításuk van. Szeretnek kedveskedni, meglepni kisebb-nagyobb, néha túl nagy dolgokkal. Pedig
ma már én is sokkal, de sokkal több mindent megengedhetek magamnak. Nehezen fogadom el a
kényeztetésüket, de ilyenkor mindig megkérnek, hogy ne rontsam el az örömüket.
Örömmel olvasom, hogy Ödön jobban van egy kicsikét. Izgatottan várom, hogy mit fog mondani az orvos.
Te is vigyázz magadra azért! Reméle, már nincs messze az az idő, amikor visszatér az életetek a régi
kerékvágásba.
Gabi! Ez még csak a városfal és a környéke volt. A belváros bemutatása majd a katedrális után jön.
Igazi középkori hangulatot árasztanak a szépen megmaradt 400-500-600 éves házak.
Tisztára azt hittem, hogy Garfield egy trambulin-féleség alatt kuksol. A vízi fotelről azonnal beugrott a
te szenzációs nyári fotód. Újra mosolyra húzódott tőle a szám.
De szép színű ez a naplemente!
Kata! De sajnállak a buszos kalandod miatt! Ki tudja, mikor fognak újabb időpontot adni a vizesek.
A katedrális minden módon megközelíthető, de magába a belvárosba, autóval képtelenség bejutni, ezért
a város határán kívül van egy hatalmas parkoló, és potom pénzért öt percenként induló és érkező buszok
hozzák-viszik a turistákat. gyalog minden bejárható, igaz, nem elég rá egy nap. Én még csak egy középkorból
fennmaradt falat, és az arról látható épületeket és parkokat mutattam be a tegnapi fotókkal.